FEJEZET 2

Heather John 

Kinyújtom a kezem és felkapom az ébresztő órám, amit véletlenül a falnak dobok. Mi a...? Soha nem voltam ilyen erős. Megfordulok és a lábam a padlóhoz csattan. Felkapcsolom a lámpát és felkapom a szemüvegem. Mielőtt elindulok tusolni visszarakom a komódra és helyette felveszem a kötést. Véletlen megcsúszok és a kötés beesik a forró víz alá... Nagyszerű. Szarkazmus. Leveszem a gézt és berakom a kezem a folyóvíz alá. Nincs fent a szemüvegem, a látásom pedig nem valami jó. Először a sérült kezem teszem a víz alá, remélve hogy a fájdalom hamarabb elmúlik. Felhúzom a szemöldököm, amikor rájövök, semmi fájdalmat se érzek. A kezemre pillantok, és nem arra gondolok, hogy az agyam játszik velem, merthogy semmi sincs a kezemen. Nyilván a szemeim szórakoznak velem. Vagy csak egy rossz álom volt a tegnapi éjszaka, vagy valami különös dolog történt.

Lassan elkészülök és felkapom a táskát a vállamra. Lesétálok a képcsőn és anyuba botlok a konyhában. A teáskannát teszi fel, én pedig addig előveszem a kedvenc ír teám.
-Készen állsz az első napra?- kérdezi anyu mosolyogva. Nyugodt arckifejezéssel nézek rá.
-Nem tudom... Remélem...- sóhajtok.
-Menj, csinált amit mindig szoktál. Menj és keverd össze őket.- kezd el nevetni anyu. -Szeretlek Heather. Ezt sose felejtsd el.- súgta a fülembe és megajándékozott egy öleléssel. Én is visszaöleltem.
-Tudom anyu, és én is szeretlek.-mondtam. Ez az a mondat,amit anya minden évben a suli első napján elmond.- nálunk hagyomány, hogy anya megveregeti az arcomat, ami elég rossz hagyomány. A régi hagyományok meghaltak, úgy hiszem. Mégyegyszer utoljára köszöntem neki és kisétáltam az ajtón.

-Á, Ms. John! Minden út Írországba vezet. Lenyűgöző. Biztos vagyok benne, hogy elvarázsolja majd az iskola.- az igazgató Mr. Curtis, mondta kedves mosollyal. Nézzük meg a részletes jegyzékedet a titkárságon és keresek egy tanulót, aki körbevezet.- mondja gyorsan. Bólintok, ő pedig elsietet még mielőtt kinyitotom  a szám. Mivel senkit nem látok elkezdem nyomkodni a tollam. Elkezdem keresni Mr. Curtis asztalán a papírom, de nem találom. Megfordulok, hogy megnézzem ki az, de senkit se látni. De valaki a tollát nyomogatja.

A másik szobából jön a hang.

Megráncolom a szemöldököm. Tudom, hogy ha egy érzék gyenge, a másik felerősödik- de biztos nem ez történik.
- Heath, ha akarod.- Mr. Curtis rám mosolyog és odakísért a recepcióhoz, ahol egy fiú vár. A fiú rám mosolyog. Mr. Curtis bemutatja nekem.- Jackson Whittemore, Heath John. Ő új. Lennél olyan aranyos, hogy körbemutatnád neki az iskolát? Köszönöm!- Mondja gyorsan és fürgén elillan a másik irányba. Jackson rám néz.
-Nem vagy ismerős. Na szóval. Segítek megkeresni az első órád, a többit már neked kell. Üm... Szóval Mr. Finstock. Reméljük tudsz egy-két dolgot... Ő a legrosszabb tanár, legjobb edző, de nagyon rossz tanár. Jobb lesz, ha keveset beszélsz nála. Én beszélek egy keveset, mert én vagyok a lacrosse csapat kapitánya. Ez az ő szobája. Szia.- mondja Jackson. Jézus, nem hagyja abba a beszélést.
-Köszi, Jackson.- köszönöm meg mosolyogva és besétálok a tanterembe.

-Látogatottság.- mondja a tanár. Ő egy magas ember. Zömök és élettel teli hangja van.
-Kezet fel, kit hívnak Bethany John-nak?- kérdezi magabiztossággal a hangjában. Lassan felemelem a kezem. Leesik, hogy rám gondol.- Bethany?- fordul körbe a teremben.- Bethany!- Kiabál a tanár. Még magasabbra emelem a kezem.
-Elnézést, Heather.- mondom halkan.
-Állj fel!- rendelkezik. Nagy hezitálva, de felállok.- Miért ilyen különös a neved? -kérdezi. Összehúzom magam.
-Mert anya ezt a nevet adta.- mondom.
-Miért vagy ír?- kérdez újra.
-Mert anyuval egész eddigi életünkben ott éltünk.- mondom olyan 'uhhvégrevége' fejjel. A hülye emberek bepöccentenek. Néhány ember nevet ezen a beszélgetésen, a többiek viszont engem vizsgálnak.
-Mindegy, üdvözlünk Beacon Hills-ben, Heather.- mosolyodik el a tanár és leültet.

Sok minden kavarog bennem.

A következő óra kémia Mr. Harris-szel. Oké. Meg tudom találni. Ránézek az időbeosztásra és látom, hogy 25-ös terem, második emelet.
-Scott gyere! El fogunk késni kémiáról és mindenki tudja, milyen Harris.- a hang mellőlem jön. A hang irányába fordulok. A lépcsőn felfelé menet suttog két fiú. Titokban követem őket.
-Stiles, várj.- mondjaa az egyik és hirtelen megfordul, egyenesen rám nézve. Én is ránézek és találkozik a tekintetünk.- Miért követsz minket?- kérdezi vádlón.
-O. Csak hallottam, hogy nektek is kémiátok lesz és gondoltam megyek utánatok, nehogy elvesszek.- mondom gyorsan, a másik fiúra mutatva, aki össze-vissza járkál. Soha nem voltam jó a magyarázkodásban.
-O, sajnálom.- megrázom a fejem, hogy semmi baj.
-Jézus, te új vagy. Bocsi a vádaskodásért.- halványan rámosolygok. A másik srác majd' szét reped a nevetéstől.
-Nos ja... Próbálom megkeresni a termet.- mondom kínosan. Félretolom a két srácot és besétálokm az ajtón.
-Elnézést a késésért, Uram, egy kicsit eltévedtem.- mentegetőzök. A tanár küld felém egy mosolyt.
-Semmi baj. És ki vagy te?- kérdezi.
-Heather John.- mosolyodom el.
-Mr. Harris vagyok.- mutatkozik be ő is.
Az ajtó lassan kinyílik és a két srác jön be rajta, akik mögöttem meg is állnak- gondolom féltik az életüket.
-Stilinski, McCall, kedves önöktől, hogy befáradtak. Tudják, hol a helyük.- Mr. Harris a helyére küldi a két jómadarat. Visszafordul hozzám és folytatja mondanivalóját.
-Osztály, van egy új tanulónk. Ő itt Heather John. Ide költözött, szóval bánjatok vele kedvesen. Messziről jött, és ez észrevehető az akcentusán is. Heather, mesélj egy kicsit magadról.- kéri a tanár. Sóhajtok.
-Rendben... Em, Heather vagyok, de csak Heath, és Írországból, pontisabban Mullingarből jöttem.- nem szeretek sokat beszélni magamról... Ez minden.- mondom kínosan és visszafordulok kémia tanáromhoz.- Oda tudsz ülni Stilinski mellé. Ő az a lógós gyerek.- súgja oda nekem az utolsó részt. Nevetve megyek a helyemre. Érzem, hogy valaki engem néz, és milliószor hallom suttogva a nevem. Megforgatom a szemem a feltörni készülő aggodalmamon.
-Heather! Mondj valamit!- egy fiú a teremben kiabál. Próbálom eltakarni az arcom.
-El fog múlni. Várj egy hetet, Heather...- suttogom magamnak, miközben próbálom leállítani a lábam reszketését. Érzem, hogy a srác szem meresztve néz rám. Minden figyelmem a könyvre próbálom fordítani.- -Oké. Ülj le. Írország valóban gyönyörű hely! Térjünk vissza a munkához.- Mr. Harris rákiabált az osztályra, mivel mindenki elkalandozott. Elmosolyodok a segítségén és a feladatra koncentrálok, amit kiosztott.

Várakozok, amíg az angoltanár, Mr. Curtis keres helyet, ahova le tudok ülni. Végül egy lány mellé ültet. Fekete göndör haja van és kedves arca. Pontosan ez tetszik benne. Ms. Blake rám mosolyog és bemutatja nekem a padtársam, Allison Argent-et. Viszonozom a mosolyt.
-Te pedig...?-néz rám.
-Heather John Írországból.- válaszol helyettem az igazgató.- megerősítem válaszát.
-Céad mile fáilte.- a tanárnő mosolyog és megfogja a kezét.- Egy keveset beszélek írül, mert otthon többnyire angolul beszéltünk.- mondom halványan mosolyogva.
-Honvágyad van biztos. Reméljük megszereted ezt a helyet.- mondja és megmutatja az ülőhelyem, közvetlen Jackson mellett. Leülök a helyemre és csinálom a dolgom- várom, hogy csöngessenek.

FEJEZET 1

Heather John

 Azt mondják elhagyni a szülői házat 15 évesen nehéz. Akkor úgy néz ki, nem próbálták még elhagyni az országot.
Egy kisvárosban élek, pontosabban egy farmon Írországban. 15 éves vagyok, így most fejeztem az elemit. 3 hónapja meghalt apukám. A temetése másnapján anyu besétált a szobába és elmesélte, hogy kapott Californiában egy állásajánlatot és el is fogadta, úgyhogy 3 hét és költözünk. Gyakorlatilag elvette tőlem az életem és most azt akarja, hogy költözzek el. Gondolom egy városban fogunk élni, amit talán megkedvelek, de kevés rá az esély- ezt a halott várost Beacon Hills-nek hívják. Teljesen más lesz, mint a szülővárosom.

Másfél hónap múlva

Ezen a nyamvadt helyen kétszeresen vagyok elrekesztve, kétszeresen magányos, és őrülten honvágyam van.
Hiányzik Írország.
Megforgatom a szemem és felpattanok az ágyról. Be kell vallanom, jó kis szobám van. Ez amolyan alku féle volt a költözésért cserébe- enyém a legnagyobb szoba a házban. Ma van az első hónap utolsó napja, amióta itt vagyok- szeptemberben indulok iskolába, most pedig július közepe van, úgyhogy van még másfél hónapom, hogy beilleszkedjek és szerezzek barátokat még az iskola kezdete előtt. Nem sok esély van rá.
A pénzből, amit még régen összegyűjtöttem, elkezdtem vezetési leckéket venni. Amikor  apu meghalt rám hagytam az autóját, amit én vezetek mostanában.
Elindultam a fürdőszobámba és felkapcsoltam a tusolót. Levetetem a pizsamám, beszállok a tuskabinba és magamra engedem a forró vizet, ami mindig megnyugtat. A nap besüt haloványan a fürdőbe, de ez épp elég ahhoz, hogy felébredjek.
A kora reggeli nap mindig is a kedvenc dolgaim közé tartozott. Szeretem, különösen az otthonit, az nekem mindig is olyan volt, mint az orvosság, már nagyon hiányzik az otthonom. Kiszállok a tus alól és felöltözök. Nekem nincs egy bizonyos öltözködési stílusom. Néha ez, néha az. Végül felveszem a fekete patikám, megigazítottam a kalapom és elindultam a konyhába.  A hűtőn egy cetlit találok: " Heather, behívtak a munkába! Ne gyere haza enni, van pénz a bögrében.. Szeretlek. - Anyu. "
Lefagyok. Mióta ideköltöztünk egyre kevesebbet és kevesebbet látom. Ápolónő, átkozom az egészet. Apu munkahelye egy garázsban volt Írországban, a farmtól nem messze, és addig ott is dolgozott, amíg meg nem betegedett. Ekkor elkezdett kedvtelen lenni, és kizárt minket az életéből, amennyire csak tudott. Két hónapra rá meg is halt.
Elmosolyodok, amikor meglátom, hogy 50 dollár van a bögrében. Ma este rendelek pizzát! Ránézek a telómra és rájövök, hogy már 10 óra, szóval 10 percem van odaérni az állatorvosi rendelőbe. Most világosodott meg előttem, hogy a külvárosban élünk. Ez egy kicsi város, de a közlekedés kihívás. Előveszem a kulcsom és bezárom az ajtót, rohanok a kocsihoz, de a közelében már lassítok. Nem fogok sietni, csak gyorsan hajtok, ahogy mindig is szoktam. Befékezek a kicsi, de híres rendelő előtt.
-Sajnálom Dr. Deaton, egy kicsit elhúztam az időt!- mentegetőzök, miközben leveszem a kalapot. Csak mosolygott és ennyit mondott.
- Oké, Heather, értelek, a forgalom rossz a héten.- miután megbocsátott indultunk dolgozni.
Végül délután háromkor leróttam a büntetésem. Deatonnal dolgozni a legjobb. Soha nem mondta még a keresztnevét, lehet azért, mert mindenhol így hívják. Dr. Deaton megkérdezte, hogy voltam-e már az erdőben. Még nem, de ha már így ígéri visszafelé elnézek arra.
Úgy érzem valaki figyel. Megfordulok, de senkit se látok, úgyhogy legyűröm a félelmem és továbbmegyek. Már kiérek az indák közül, amikor beleakad a lábam egy indába és elesek. Állok fel, de valami belém karmol. Zihálva megmarkolom a kezem. Felnézek és látom, hogy egy idősebb kék szemű ember néz rám. Szándékosan elkerülöm a csillogást a szemében. Fémes szeme kékebb, mint az előbb. Végignézek rajta, majd újra az arcára nézek.
Esküszöm 5 másodperce még idősebb volt. És a szeme, most barna, szép mézszínű. Te képzelődsz, Heather..
- Istenem! Sajnálom.- mondom gyorsan erős akcentussal és kezdek felállni.
-Nyugodj le, nagylány!- mondja nyugodtan. Az arca szilárd (ahogy a teste is) és úgy néz ki, mint egy kemény fiú. - Nem akarlak megijeszteni, csak meg akarom nézni a sérült kezed.- mondja mosolyogva.
Kényelmetlenül érzem magam az előbbi eset miatt. Nem úgy néz ki, mint aki bántani akar. - Te nem Beacon Hills-i vagy.- mondja nevetve. Csak megrázom a fejem.
-Nem. Írországból jöttem.- ajándékozom meg egy mosollyal.
-Amúgy Derek vagyok, vagyis Derek Hale.- a férfi, vagyis Derek kezet nyújt bemutatkozásképp. Illemtudón és is odaadom neki.
-Heather, máskor ne sétálj egyedül a sötét erdőben, elég veszélyes.- segít felállni. Elköszönünk egymástól, majd megyünk mindketten a dolgunkra. Veszek hazafelé pizzát.
Várjunk.
Soha nem említettem Dereknek a nevem.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos. Az első fejezet is megérekezett. Akinek tetszik az íratkozzon fel, kommenteljen.
Igen, Allyson személyében nem Crystal Reed van, hanem Selena Gomez.
Ennyit akartam. Sziasztok. xoxo